Egy álom megvalósult, egy álom véget ért. Az álmodó felébredt.

ELŐSZÓ

Mint mikor felébredsz, és rájössz, hogy a valóság nem az, amit annak hittél, hogy a dolgok egészen máshogy alakulnak, mint ahogy azt megálmodtad, úgy ért véget a vállalkozásom is.
Sokáig hittem abban, amiben az ember hisz, mint amikor az első léptét teszi az Egyesült Államokban, mindegy mit csinálok, ha elég jó vagyok benne, és eléggé igyekszem sikerülhet. Abban, hogy a lehetőségek hazája csak egy fogalom, és mindannyiunkban ott van, s csupán rajtunk múlik, elutazunk-e oda.
Hittem abban, ha igyekszem nem kell politikai bábja legyek semelyik pártnak, hogy dolgozhatok balosnak és jobbosnak is, heterónak és melegnek is, fehérnek és feketének is. Hittem abban, hogy nem vernek át azok, akikkel együtt dolgozok. Hittem sok dologban, de leginkább abban, hogy sikerülhet.

MÁR A KEZDET IS NEHÉZ VOLT

A vállalkozás beindításakor sok szakmabelivel, -akik közt barátnak tartott személyek is voltak-, meg kellett, hogy szakítsam a kapcsolatot, mivel olyan szinten becsaptak és elárultak, aminek a tudatában soha nem tudnék velük dolgozni. Az idő elteltével az is igazolódott, hogy a film és videógyártás csak úgy, mint sok dolog e kis ország viharsarkában a turizmus, az idegenforgalom, a szórakoztatóipar vagy az építőipar, leginkább annak kedvez, aki tudja, hogy melyik déli gyümölcsöt kell szeretni. Aki ismeri a vállalkozásom az tudja, hogy 10 évnyi munka és pénz volt benne, hogy az eszközparkom olyan legyen, mint akár egy fejlett fővárosi cégnél. Film és televízióipari eszközöket vásároltam, sokszor külföldről kellett ezeket kapcsolatokon keresztül beszerezni, és évekig tartott ezt anyagilag is felépíteni. Olyan eszközökről beszélek, amiket csak szakértelemmel lehet használni, és csak szakértően lehet beszerezni. Elmondhattam végül, hogy nem csak helyi szinten, de regionálisan is egy igen felszerelt, ha nem a legfelszereltebb ilyen jellegű vállalkozását vittem.
Számított ez? Nem. Számított, hogy professzionális eszközöket és gyártási folyamatokat használok? Nem. Itt helyben semmit sem, itt csak az számított, -és ez most ismerős lesz- ki kinek a csókosa. Így működnek a dolgok.
Ezért volt az, hogy többször a fővárosig kellett menjek ha munkáról volt szó. A magamfajta videósok sokszor esküvőznek, nos oka volt, hogy én ezt hanyagoltam. Egyszerűen nem esküvői videóra voltak az eszközök optimalizálva, így árat is nehéz volt kalkulálni. Esküvőre nem mozikamerákkal meg filmes lámpákkal mennek videózni, hanem valami könnyű, egyszerű kis kamerával MILC-el, DSLR-el, meg valami LED lámpával.
Pechemre ezek a fajta egyszerű felszerelések, hiába lehetett velük silányabb anyagokat készíteni a helyi megbízókat nem zavarták, és pl állami, önkormányzati érdekeltségű projektekre árajánlatot se kértek tőlem soha, adni se tudtam volna, mert minden fű alatt lett leosztva annak az 1-2 arcnak, aki csontig benne van valamelyik politikus hátsójában.
Tipikusan olyan eszközeim voltak, amikkel bármilyen minőségi kereskedelmi anyagot elő lehet állítani, viszont arra amire kifejlesztettem ezeket, sose lett lehetőségem.
Egyszerűen úgy lehet fogalmazni, hogy nem versenypiaci helyzetben próbáltam boldogulni, ahol a jobb, olcsóbb, vagy a megbízhatóbb nyer.

JÓ PILLANATOKAT IS MEGÉLTEM

Ez egy álom volt, jó volt megvalósítani.
Megannyi stresszes pillanat, óra, nap, álmatlan éjszakák, a Covid és a piaci helyzet miatt anyagi nehézségek voltak amiket átéltem, de rengeteget tanultam. Nem csak szakterületen belül, nem csak a különböző megszerzett jogosítványok, és tanúsítványok vannak amik jelzik azt, hogy tanultam, hanem maga az élet is. Ahogyan változtam, ahogyan változott a világ, ahogyan maradtak dolgok változatlanul.
Ez úton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki hitt bennem, követte a munkásságom, hitt velem együtt az álmaimban, kedvelte a posztokat a Facebookon, vagy csak pár szót mondott: “ez jó lett”. Köszönetet mondanék minden volt kollégámnak, akikkel már megszakadt a kapcsolat, és sok jelenleginek, akikkel még megvan, mindannyiótoktól sokat tanultam, leginkább az emberek jellemvonásairól.
Mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani a családomnak, és elsősorban a feleségemnek.

Nagyobbik fiam, és feleségem 2017-ben.

Ő volt az, aki erőt adott a legutóbbi munkaviszonyom megszűnése után, Ő volt az aki felemelte a fejem, amikor már csak a földet tudtam nézni, és Ő volt az, aki nem támasztott földöntúli elvárásokat velem szemben, mert tudta, a hajó amibe beszálltam csak sodrásiránnyal szemben tud közlekedni.
Nem vagyunk egyformák, és mint ahogy vannak az egyenlőbbnél egyenlőbbek, úgy vannak a különbözőknél különbözőbbek is.
Nehezen fogadok el olyan dolgokat, ami igazságtalan, feldühít, ha rendszerszinten lépnek fel a fejlődés és az innováció ellen, ha rendszerszinten tiporják el azt amit úgy hívunk: piaci verseny.

SZEMÉLYEM, TŐLEM

Tudom magamról már ilyen idősen, hogy sok emberrel nehezen találom meg a közös hangot, hogy úgy reagálok, amit más félreért, vagy más tesz valamit, amiből nekem lesz rossz benyomásom. Türelmetlen vagyok olyanokkal, akik lassabban gondolkoznak, mint én, vagy nem érzem rajtuk azt a szintű funkcionális kompetenciát, amit egy adott feladat elvárna. Tudom, hogy kissé rosszul jövök ki helyzetekből, amikor valakiről magasabb fokú intellektust képzelek el, mint az egy párbeszéd során kiderül róla. Igyekeztem a munkámba temetni magam, hogy ezzel is elkerüljem ezeket az interperszonális konfliktushelyzeteket. Ha ilyenért valaki neheztel rám, arra azt szoktam mondani, hogy olyan ez, mint a tolószékesre haragudni, mert nem áll fel kézfogáskor.
Mindezek mellett, elnézést kérek azoktól, akiket valamilyen félreértés miatt valaha is megbántottam, vagy félreérthető voltam. Nem az Ő hibájuk, csupán nekem voltak magasabb szintű elvárásaim.

PROLÓGUS

Mint ahogyan a 33 nem szám c. videómban is elmondom, még ami ezután jön, az bármi lehet.
Sajnos, nekem ez mint hobbi, mint barátság a kreatív oldalammal, az alkotás iránti szenvedély ebben a formában úgy érzem kihalt. Nem mondom, hogy belül beszántottam, és behintettem sóval, de egyenlőre nem terem rajta semmi, és belefáradva ebbe a küzdelemmel a külső tényezőkkel, nem is sajnálom.
A szakmai tudás, a szakértelem nem szűnik meg, talán egyszer majd valahol felbukkan velem együtt.
Mivel sokszor kaptam levelet idegenektől, hogy ihletet merítettek a munkáimból, kértek szakmai tanácsot, vagy kérték ki a véleményem, így remélem sokan vagytok, akik meríteni tudtatok valamelyik munkámból, beindított bennetek gondolatokat, érzéseket, elszakított kicsit a hétköznapoktól, mert őszintén megvallva ez volt a célom.

Érezni, és az érzést egy hordozó segítségével másnak is átadni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.